Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Fa leszek, ha...		2011.02.21. 19:24
Fa leszek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy... Csak hogy lényink egyesüljenek.   Ha, leányka, te vagy a mennyország: Akkor én csillaggá változom. Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy Egyesüljünk) én elkárhozom.

Ez a világ amilyen nagy		2011.02.21. 19:22
Ez a világ amilyen nagy, Te, galambom, oly kicsiny vagy; De ha téged birhatnálak, A világért nem adnálak! Te vagy a nap, én az éjjel, Teljes teli sötétséggel; Ha szivünk összeolvadna, Rám be szép hajnal hasadna! Ne nézz reám, süsd le szemed � Elégeti a lelkemet! De hisz úgysem szeretsz engem, Égjen el hát árva lelkem!

Csaplárné a betyárt szerette...		2011.02.21. 19:21
A csaplárné a betyárt szerette, De a betyár őtet nem szerette. Csaplárnénak örökbevett lyánya Volt a betyár egész boldogsága. A csaplárné ezt megirigyelte, Irígységből a leányt elverte, Elverte a háztól a világba; Pedig ott kinn tél, fagy volt javába’. A szegény lyány ment egy kis darabot, Aztán leűlt, űltében megfagyott. Esett ez a betyárnak tudtára, S csaplárnénak lett kínos halála. Betyár ezért hóhérkézre kerűlt, De nem bánta ő, még inkább örült; Mert mióta a lyányt elvesztette: Pipa dohányt sem ért az élete.

Temetésre szól az ének		2011.02.21. 19:19
Temetésre szól az ének, Temetőbe kit kisérnek? Akárki! már nem földi rab, Nálam százszorta boldogabb. Itt viszik az ablak alatt; Be sok ember sírva fakadt! Mért nem visznek engemet ki, Legalább nem sírna senki.

A virágnak megmondani nem lehet...		2011.02.21. 19:17
A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet; Kikelet a lyány, virág a szerelem, Kikeletre virítani kénytelen. Kedves babám, megláttalak, szeretlek! Szeretôje lettem én szép lelkednek - Szép lelekednek, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvös-bájos tükrében. Titkos kérdés keletkezik szívemben: Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem? Egymást űzi bennem e két gondolat, Mint ôsszel a felhô a napsugarat. Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára Tündér orcád tejben úszó rózsája: Bujdosója lennék a nagyvilágnak, Vagy odáadnám magamat a halálnak. Ragyogj reám, boldogságom csillaga! Hogy ne legyen életem bús éjszaka; Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet, Hogy az isten áldja meg a lekedet.

Megúnt rabság		2011.02.21. 19:11
Mindent elkövettem, Amit lehetett, Jó remény fejében, Hogy majd megszeret. Féktelen, szilaj volt Lelkem, mint a tűz, Melyet a szél meggyúlt Háztetőkön űz; És lettem szelíd láng, Min melegszenek Őszi estén békés Pásztoremberek. Voltam mélybe omló Bérci zuhatag, Habjaim robajjal Szakadoztanak; S lettem méla csermely, Halk, morajtalan, Kedvemet lelő a Part virágiban. Voltam sziklahomlok, Zordon és magas, Hol lakott mennydörgő Villám s büszke sas; S lettem völgy ölébe Rejtezett berek, Melyben csalogányok Búja kesereg. Voltam... mi nem voltam! Mivé nem levék! És a lyányka most is Csak a régi még. Nem, tovább nem űzöm! Mert ez drága bér; Tán ily áldozattal A díj föl sem ér. Szerelem, lerázom Fölvett láncodat, Kedves lánc, igaz, de Mégis lánc marad. Most hát lelkem, repdess Régi szárnyadon, Merre a szabadság Végtelenje von!

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk