Eljön az idő, amikor mindannyiunknak rá kell jönnünk, hogy mitől félünk. Néhányan attól, hogy "talán sose bocsát meg nekem". Mások attól, "talán megtudja az igazat". Néhányan attól, "el tudna küldeni?". Igen, a világ egy félelmetes hely, és még rettenetesebb, ha egyedül kell szembe néznünk vele.
Meglátni valaki valódi színeit nem mindig egyszerű. Néha be kell nézni a férfias külső mögé, hogy megleljük a törékeny egyént. Nem az ékszer csillogása árulkodik arról, hogy hamisítvány-e. Az igazságnak ki kell lépnie az árnyékból, hogy láthassuk a mosoly szépségét. Igen, mindenki elrejti valódi természetét előlünk, és sajnos csak akkor jövünk erre rá, amikor már túl késő.
|
Ritka az olyan férfi, aki felfogja egyetlen szál tökéletes rózsa értékét.
Különös dolgok történnek velünk, amikor meghalunk. Eltűnnek az érzékeink: tapintás, ízlelés, szaglás és hallás távoli emlékké homályosulnak. De a látásunk... a látásunk élessé válik, és a világ, amit magunk mögött hagytunk, hirtelen oly tisztán rajzolódik ki előttünk. Na persze mindaz, ami a holtak számára látható, jórészt élőknek is feltűnhetne, ha vennék a fáradságot, hogy vessenek rá egy pillantást.
Mindannyian tettünk olyasvalamit az életben, amit szégyellünk. Van, amelyikünk a rossz férfiba szeretett bele, van, aki elengedte az igazi nőt, vannak, akik szégyent hoztak a szüleikre, és akik cserben hagyták a gyermeküket. Igen, mindannyian követünk el hibákat, amik lealacsonyítanak minket és szeretteinket. De van megváltás, és minden jóvá tehető, ha tanulunk a hibáinkból és fejlődünk.
Nincs is megtévesztőbb dolog, mint egy mosoly. És senki nem tudja ezt jobban, mint azok, akik mögébújnak. Néhányan udvariasan így figyelmeztetik az ellenségeiket. Néhányan vidám arcukkal tartják vissza könnyeiket. Míg mások ostobán grimaszolnak, hogy elrejtsék félelmüket. Ám van az a bárgyú félmosoly, ami teljesen őszinte. Azok mosolyognak így, akik tudják, hogy a gondjaik hamarosan megszűnnek.
Egy csók annyira egyszerű dolog, hogy szinte fel sem tűnik. De ha jobban szemügyre vennénk, megláthatnánk, hogy minden csóknak megvan a sajátos jelentése. A művészet az, hogy meg tudjuk fejteni azt a bizonyos jelentést. A csók különböző emberek számára különböző tartalommal bír. A jelentés végső soron attól függ, aki a csókot adja és aki a csókot látja. A csók aktusa mindig ugyanaz. Mégis minden csóknak megvan a maga sajátos jelentése. Kifejezheti egy férj soha nem szűnő rajongását vagy egy feleség mélységes megbánását. Jelképezheti egy anya növekvő aggodalmát vagy egy szerető lángoló szenvedélyét. De akármit is jelentsen, minden csók egy alapvető emberi szükségletet tükröz. A másik emberhez való kötődés igényét. Ez a vágy olyan elemi erejű, hogy mindig megdöbbenünk, mikor egyesek mégsem értik meg!
|
| |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
