|
Ő
Mielőtt eljött, csak magány volt életem,
A sötétbe vesztem én és mindenem.
De mikor Ő rám talált,
Ledöntötte börtönöm falát.
Sosem hittem, hogy létezik egy ilyen lény,
Kiben a Napot is túlragyogja a fény.
Annyi mindent adott, nem is tudtam, hogy ennyit kaphatok,
De én csak arcomon legördülő könnyeket adhatok.
1 érintésében, mosolyában ott a világ,
Mely a külvilágból minden mást kizár.
Szemében megannyi csillag ragyog,
S bár más nem látja, ő tudja ki vagyok.
Minden jeges éjjelen, ha fázom,
Csak forró bőrének érintésére vágyom.
Suttogva mondom, bár nincs mellettem,
Aludj jól, szép álmokat kedvesem. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
