|
Álom
Szemem becsukom, s itt vagy velem,
S mikor kinyitom, emléked elfeledem.
De másnap este ismét rólad álmodom,
Érzem: újra veled szállhatok.
Karjaidban tartasz és rám nézel,
Ekkor a szerelem tüzében égünk el.
Tudom: nemsoká véget ér az álom,
S akkor már csak a valóságot látom.
Mégis minden este rád gondolok,
Szép emlékeim között egyedül bolyongok.
Várom, hogy itt legyél, s megfogd a kezem,
Még ha szíved nem is adhatod nekem.
Hisz csak egy perced van velem,
S az álom végén ki kell nyissam szemem.
Felébredek, és te nem vagy itt,
Már csak felidézni tudom tetteid.
Többé már nem vagyok veled, s nem nézel rám,
Valamikor majd újra találkozunk talán.
Becsukom szemem, de már nem látlak,
Tudom: örökké majd csak téged várlak.
Hiába várlak, már nem vagy velem,
Már nem segít a képzeletem.
Be kell látnom, hogy véget ér az álom,
S emléked többé már nem találom. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
